Mi a tesztelés?

A szoftvertesztelés olyan tervezett tevékenységek együttese, amely a szoftverhez kapcsolódó munkatermékeket értékeli, hibákat tár fel és információt ad a minőségről. Vizsgálható követelmény, terv, kód, dokumentáció és működő rendszer is. A tesztelés része a cél kijelölése, a tesztesetek megtervezése, végrehajtása, az eredmények összevetése az elvárással és az eltérések jelentése.

A dinamikus tesztelésnél futtatjuk a programot. A statikus tesztelésnél futtatás nélkül vizsgálunk egy munkaterméket, például átnézünk egy ellentmondásos követelményt. Az elvárt eredményt lehetőleg előre határozzuk meg; különben könnyű a tényleges eredményhez utólag igazítani az elvárást.

A vizsgálat célja lehet munkatermék értékelése, hiba felfedezése, szükséges lefedettség elérése, a nem megfelelő minőség kockázatának csökkentése vagy a követelmények teljesülésének ellenőrzése. A tesztelés tájékoztatja a döntéshozókat a kiadásról, bizalmat építhet a termék iránt, és segít felmérni, hogy a rendszer a felhasználó valódi szükségletét szolgálja-e.

A verifikáció kérdése: megfelel-e a termék a meghatározott követelményeknek? A validációé: a megfelelő problémát oldjuk-e meg a felhasználónak? Ha egy mobilalkalmazás pontosan a terv szerint működik, de a szükséges funkció túl nehezen érhető el, a specifikáció teljesülése még nem elegendő.

A forgalmi vizsga során adott körülmények között figyelik, hogy a vizsgázó teljesíti-e a követelményeket. A szoftvertesztben is előre meghatározott helyzeteket és elvárt viselkedést használunk, eredményt rögzítünk, és az eltéréseket értékeljük. Egyetlen sikeres útvonal vagy tesztfutás azonban nem garantál minden későbbi helyzetben helyes működést.

Az analógiának határai vannak: egy ember tanul és pillanatnyi döntéseket hoz, míg egy szoftver viselkedését kód, adat, környezet és kapcsolódó rendszerek alakítják. A forgalmi vizsga „megfelelt” eredményét nem azonosíthatjuk a szoftver hibamentességével. A vizsgaszituáció arra jó, hogy megértsük a követelmény, a megfigyelés, az elvárt eredmény és a korlátozott mintavétel szerepét.

A szoftvertesztelés során előre meghatározott célból vizsgálunk egy munkaterméket, és az eredmény alapján információt adunk a minőségről, illetve az eltérésekről. Munkatermék lehet egy követelmény, terv, programkód, dokumentáció vagy működő alkalmazás. Ha futtatás nélkül átnézünk egy kétértelmű szabályt, statikus vizsgálatot végzünk; ha a programot különböző feltételekkel futtatjuk, dinamikus tesztelés történik.

Egy tesztesetben a kiinduló helyzetet, a bemenetet, a tevékenységet és az elvárt eredményt rögzítjük. A végrehajtás után a tényleges eredményt összevetjük az elvárttal. Ha eltérés van, pontosan leírjuk; ha nincs, az adott esetről kaptunk kedvező információt. Az ellenőrzésnek tehát nem az a célja, hogy a tesztelő találomra kattintgasson vagy előre 'megnyerje' a tesztet.

Egyik cél lehet hibák feltárása, másik a követelmények teljesülésének vizsgálata. Lehet cél a kockázat csökkentése, a döntéshozók tájékoztatása, a megfelelő lefedettség elérése vagy a bizalom növelése. A tesztelés arra is választ kereshet, hogy a termék tényleg a felhasználó szükségletét elégíti-e ki. Az adott projekt, a tesztszint és az üzleti helyzet szabja meg, melyik cél kap hangsúlyt.

Gondolj két kérdésre: 'A leírt szabály szerint működik?' és 'Ez a szabály valóban segíti a felhasználót?' Az első a meghatározott követelményeknek való megfelelésre, a második a felhasználói igényre irányul. A két szempontot könnyű összekeverni: egy követelményt maradéktalanul teljesítő rendszer is lehet nehezen használható vagy a valódi célra alkalmatlan.

Forgalmi vizsgán meghatározott környezetben, előírt szabályok alapján figyelik a vizsgázó vezetését. Vannak előfeltételek, feladatok, megfigyelt események és az eredmény értékelésének szempontjai. Szoftvertesztben hasonlóképpen meghatározzuk a környezetet, a bemeneteket, a követelményt, a lépéseket és az elvárt kimenetet. A hasonlat segít felismerni, hogy nem elég azt mondani: 'ment egy kört' vagy 'lefutott a program'. Azt kell vizsgálni, hogyan teljesült az előre rögzített elvárás.

A különbség legalább ilyen fontos. A vizsgázó ember pillanatnyi állapota és tanulása más jellegű, mint egy szoftver adott verziójának és környezetének viselkedése. A forgalmi vizsga a személy meghatározott helyzetben mutatott teljesítményéről ad mintát; a szoftverteszt a termék meghatározott állapotáról szolgáltat adatot. Egyik vizsga sem modellez minden jövőbeli helyzetet. Az analógia tehát gondolkodási eszköz, nem fogalmi azonosság.