A tesztelés alapvető folyamata

Egy iskolai eszközkölcsönző alkalmazást tesztelünk. A diák legfeljebb három aktív eszközt kölcsönözhet. Csak a „szabad” állapotú eszköz választható. Sikeres kölcsönzés után az eszköz „kiadva” állapotba kerül, és a diák kölcsönzései között látható. Ha a feltételek valamelyike nem teljesül, a rendszer nem ment új kölcsönzést, és érthető üzenetet ad.

A követelmény még nem teszt. Először meg kell fogalmazni, milyen viselkedés vizsgálható: a harmadik kölcsönzés sikeres, a negyedik elutasított; a szabad eszköz kiadható, a már kiadott nem; az állapot és a lista tartósan frissül. A két korlátozás egyidejű fennállására is gondoljunk: egy hibás tesztből különben nem derül ki, melyik szabály okozta az eltérést.

A terv megadja a vizsgálat célját, hatókörét, erőforrásait, környezetét, felelőseit és a kezdés, illetve befejezés feltételeit. Ebben a példában a kölcsönzés szabályait vizsgáljuk egy előre feltöltött tesztadatbázisban. Külön szerepeljen, hogy az egyes futások előtt az eszközök és a diák kölcsönzései ismert állapotban legyenek.

Az irányítás futás közben összeveti a tényleges előrehaladást a tervvel. Ha a tesztkörnyezet órákig nem elérhető, nem „sikertelen tesztként” könyveljük a futtatás nélkül maradt eseteket. Rögzítjük az akadályt, átrendezzük a munkát, és szükség esetén módosítjuk az ütemezést. A terv így ellenőrzési alap, nem egyszer megírt, változhatatlan papír.

Az elemzés a követelményeket vizsgálható tesztelési feltételekké alakítja. Ilyen feltétel a kölcsönzési felső korlát, az eszköz állapota, a mentés tartóssága és az elutasító üzenet. A műszaki tervezés az egyes feltételekből teszteseteket készít: kezdő állapot, bemenet, végrehajtandó művelet és előre rögzített elvárt eredmény.

A feltétel még általános állítás („a negyedik kölcsönzés tiltott”), a teszteset konkrét vizsgálat („D11 diáknak három aktív eszköze van, E42 szabad; kölcsönzési kérés; nincs új rekord, E42 szabad marad, és korlátot jelző üzenet látható”). A feltételeket és az eseteket érdemes az eredeti követelmény azonosítójához kapcsolni, hogy a lefedettség követhető legyen.

Megvalósításkor előkészítjük a tesztadatokat, ellenőrizzük a környezetet, sorrendbe rendezzük az eseteket, és meghatározzuk, hogyan állítjuk vissza a kiinduló állapotot. Végrehajtáskor lefuttatjuk az eljárást, rögzítjük a tényleges eredményt, majd összevetjük az előre meghatározott elvárással. A teszt eredménye lehet megfelelt, nem felelt meg vagy blokkolt; a blokkolt futásról nem állíthatjuk, hogy a funkció jó vagy rossz.

Ha eltérés jelentkezik, a hibajegyben legyen pontos cím, verzió és környezet, kiinduló adat, reprodukálási lépések, elvárt és tényleges eredmény, valamint hasznos bizonyíték. A fejlesztői javítás után ugyanazt az esetet újrafuttatjuk (megerősítő teszt), és a kapcsolódó funkciókat is ellenőrizzük (regressziós teszt).