Szoftverfejlesztési modellek

A szoftverfejlesztési életciklus azt írja le, milyen tevékenységekkel jutunk el az igény felismerésétől a működő termékig, majd a módosításokig. Követelményeket tisztázunk, megtervezzük a részeket, megvalósítjuk őket, ellenőrizzük az eredményt és visszajelzést gyűjtünk. A modell segít egyeztetni, kinek mikor milyen információra van szüksége; önmagában nem ír elő minden projektre egyetlen helyes munkarendet.

A tesztelést már az első tervekhez érdemes kapcsolni. Ha a követelmény csak annyit mond, hogy „gyorsan megjelenik az eredmény”, a tesztelő már a fejlesztés előtt rákérdezhet a mérés módjára. A később futtatott próba így előre tisztázott elvárást ellenőriz, és a csapat a követelmény félreértését is hamarabb észlelheti.

A V-modell bal oldala a pontosítást és a részletezést mutatja a követelménytől a komponens megtervezéséig; az alsó pont körül van a megvalósítás. A jobb oldalon az elkészült részek ellenőrzése egyre nagyobb egységekben történik. Az ábra gyakori olvasata: a komponens terve a komponensteszt tervezéséhez, a kapcsolat terve az integrációs teszthez, a rendszerkövetelmények a rendszerteszthez, a felhasználói igények az elfogadási teszt tervezéséhez adnak alapot.

A két oldal kapcsolata nem azt jelenti, hogy csak a kódolás után szabad a tesztre gondolni. Az elvárt eredményt és az ellenőrizhetőséget már a bal oldalon vizsgáljuk. A tényleges végrehajtás sokszor később következik, amikor az adott rész elkészült. Ha a jobb oldalon eltérést találunk, a bal oldali terv vagy követelmény helyességét is újra meg kell vizsgálni.

Iteratív munkában egy megoldást többször átgondolunk és finomítunk a kapott visszajelzés alapján. Inkrementális fejlesztéskor használható részekkel bővül a termék; egy inkrementum lehet például a keresés vagy az értesítés új változata. A két megközelítés együtt is jelen lehet. Egyetlen cikluson belül is történhet tervezés, kódolás, felülvizsgálat és tesztelés; minden új változatnál ellenőrizzük a friss funkciót és a már működő részeket is.

Egy iteratív modell nem mentesít a később összeálló teljes rendszer vizsgálata alól. A külön elkészült elemek együtt másként viselkedhetnek. Az újabb körökben változó követelményekhez a tesztadatokat és az elvárt eredményeket is frissíteni kell. A választott életciklustól függően eltérhet, hogy a tesztszintek mikor kezdődnek és időben mennyire fednek át.

Amikor az iskolai kurzusportálról még csak az igény ismert, az elfogadáshoz szükséges kérdések már feltehetők: mit akar elvégezni a diák és az ügyintéző? A rendszerterv részletezésekor meghatározható, hogyan bizonyítjuk majd a teljes folyamat megfelelését. A kapcsolatok tervéből adatátadási próbák, a komponens tervéből a kis egységekhez tartozó próbák származhatnak. Az ábra ezért nem csak időrendet, hanem ellenőrizhető kapcsolatok sorát mutatja.

Ha a jelentkezés rendszertesztje megbukik, az eltérés forrása lehet a felhasználói igény rossz értelmezése, egy ellentmondó rendszerkövetelmény vagy egy hibás komponens is. A V-modell nem garantálja, hogy minden eltérés helye azonnal látható; arra emlékeztet, milyen munkatermékekhez érdemes visszatérni. A tesztelés és a hibakeresés így más, egymást segítő feladat.

A rövid fejlesztési körök előnye, hogy a diákok és tanárok hamar kipróbálhatják a keresés vagy jelentkezés egy részét. Egy korai visszajelzésből kiderülhet, hogy a betelt kurzusokat is látniuk kell, vagy hogy a foglalás visszavonása fontos. Ez új követelmény és új teszteset, nem pusztán a régi kör ismétlése. A hasznos régi próbák megmaradhatnak regresszióra.

Az iterációt sem szabad csak 'gyorsasággal' azonosítani. A ciklus eredménye akkor értékelhető, ha az elvárt viselkedés ismert, a fontos ellenőrzések elvégezhetők, és a visszajelzés visszakerül a következő tervezési döntésbe. Ha egy körben új adatmodellt vezetünk be, a közös adatokat használó korábbi részek ellenőrzése is szükséges lehet.