Tesztelési szintek: komponens és integráció

A tesztelési szint együtt kezelt teszttevékenységek csoportja, amelyet a vizsgált rendszer mérete és célja is jellemez. Más bizonyítékot várunk egyetlen árazási függvény ellenőrzésétől, mint a fizetési folyamat összekötött részeinek vizsgálatától. A szintek nem a fontosság szerinti rangsort jelentik: egy apró komponens hibája is kritikus lehet, és a teljes rendszerben is lehet egyszerű probléma.

Minden szinten kérdezzük meg: mi a teszt tárgya, mi szolgál elvárásként, mi a környezet, és milyen hiba megjelenését várjuk? A tesztszintek időben fedhetik egymást, különösen rövid fejlesztési ciklusokban. Nem kell megvárni, hogy az egész alkalmazás készen álljon egy új komponens ellenőrzéséhez.

Komponenstesztben egy vizsgálható részt – például egy függvényt, osztályt vagy modult – ellenőrzünk a viselkedési szabályai alapján. Egy kedvezményszámoló függvénynél megadhatunk összeget és kedvezménymértéket, majd ellenőrizhetjük a számított eredményt, a nullát, a hibás bemenetet és a kerekítést. A kis egység miatt a hiba helye gyakran könnyebben behatárolható.

A vizsgált rész függhet adatbázistól vagy külső szolgáltatástól. Ilyenkor a környezetet célszerű lehet kontrollált próbahelyettesítéssel egyszerűsíteni: például a fizetési szolgáltató helyett előre beállított sikeres és sikertelen választ adunk. Ez meggyorsíthatja az elkülönített tesztet, de a valódi szolgáltatással való kapcsolatot később külön vizsgálni kell.

Integrációs tesztben a részek közötti kapcsolatot vizsgáljuk. Helyesen számolhat a kedvezményfüggvény, és helyesen menthet az adatbázis, de összekapcsolva rossz mezőt vagy mértékegységet adhatnak át. Fontos hibaforrás az eltérő dátumformátum, a hibás hívási sorrend, az időtúllépés és a duplán feldolgozott üzenet. A tesztnek ezért a közös eredményt és a kommunikáció állapotát is meg kell néznie.

A kapcsolat lehet két komponens között vagy külön rendszerek között. Egy komponensek közötti tesztnél a rendszer belső részeit kötjük össze; rendszerek közötti integrációnál például egy iskolai portál és egy e-mail szolgáltató együttműködését ellenőrizzük. Az elkülönített komponensteszt fontos előfeltétel lehet, de nem bizonyítja, hogy az elemek együtt is megfelelően működnek.

A kedvezményfüggvény helyes lehet minden kipróbált bemeneten, de ha a kosár hibás mértékegységgel hívja, a felhasználó rossz árat kap. A komponens izolált vizsgálata elkerülheti a külső szolgáltatások ingadozását; éppen ez a korlátja is: nem mond semmit az igazi kapcsolódásról. Integrációban már a mezőket, hívásokat és hibakezelést is ellenőrizni kell.

Ha az API egyik válasza sikertelen, az ügyféloldalnak tudnia kell kezelni. Lehetséges, hogy az adatbázis már mentette a foglalást, de az értesítő hibázik. A két komponens összehangolt állapota ilyenkor a kérdés: újrapróbáljuk-e az értesítést, és hogyan akadályozzuk meg a dupla foglalást? Az elvárást a rendszer szabályai alapján kell megfogalmazni.

Az integrációs esetet ne csak egy szokásos adattal próbáld. Ellenőrizd a hiányzó mezőt, a nagyobb adatmennyiséget, a lejárt jogosultságot és a külső szolgáltatás hibaüzenetét is, ha ezek fontos kockázatok. A jó teszt megmutatja, hol figyelhető meg a váratlan adat: az API válaszában, a tárolt rekordban vagy a felhasználói állapotban.

A próbaválaszt adó helyettesítő eszköz jól jöhet egy elkülönített tesztben, de az integrációs körben legalább az érintett valódi interfészt is vizsgáld. Ha az összekapcsolás során eltérés jelentkezik, jegyezd fel a két részegység verzióját, az átadott adatot és a hívás eredményét. Ezek nélkül az eredmény másnak nehezen reprodukálható.