A munkavégzés szabályai és a munkavállaló helye

A munkavállaló köteles az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, munkaidejében a munkáltató rendelkezésére állni, munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal végezni, együttműködni és a munkájára vonatkozó szabályokat betartani. A munkáltató köteles foglalkoztatni, a munkavégzés feltételeit biztosítani, a munkabért megfizetni, és a munkaviszony lényeges körülményeiről tájékoztatást adni.

A munkavállalónak joga van az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkafeltételekhez, a megállapodott munkabérhez, pihenőidőhöz, szabadsághoz és az egyenlő bánásmódhoz. A munkautasítást főszabály szerint követni kell; jogellenes vagy közvetlenül és súlyosan veszélyes utasításnál külön szabályok és kivételek érvényesülnek, ezért az ilyen helyzetet jelezni kell a vezetőnek vagy az illetékes szakembernek.

A szabadság naptári napokban megállapított, fizetett mentesülés a munkavégzés alól. Az alapszabadság húsz munkanap; ehhez életkor alapján pótszabadság járhat, és további jogcímek – például gyermek után járó pótszabadság vagy apasági szabadság – is léteznek. A szabadság kiadásának, igénylésének és egyes különleges eseteinek részletszabályai a Munka Törvénykönyvében találhatók; az egyéni jogosultságot a munkáltatóval kell egyeztetni.

A szabadságot főszabály szerint a munkáltató adja ki, a munkavállaló előzetes meghallgatásával. Évente hét munkanapot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni a törvényi feltételekkel, legfeljebb két részletben. A pihenőidő és a munkaközi szünet nem ugyanaz, mint a szabadság.

A munkarendet – vagyis a munkaidő beosztásának szabályait – főszabály szerint a munkáltató állapítja meg a törvényi korlátok között. A beosztást előre, írásban kell közölni; a beosztás közlésére és módosítására, napi és heti munkaidőre, pihenőnapra, rendkívüli munkavégzésre és munkaidőkeretre külön szabályok vonatkoznak. A konkrét órarend nem jelenthet korlátlan, utólagos beosztási szabadságot a munkáltatónak.

A kollektív szerződés a munkáltató vagy munkáltatói érdekképviselet és a szakszervezet közötti, munkaviszonyra vonatkozó szabályokat is rögzíthető megállapodás. A szakszervezet a munkavállalók érdekeit képviseli és támogatja. Az üzemi tanács a munkáltatóval való együttműködés és tájékoztatás-konzultáció fóruma; nem azonos a szakszervezettel, és nem helyettesíti a munkavállalók egyéni jogérvényesítését.

A munkaviszonyban a jogok és kötelességek kölcsönösen kapcsolódnak. A munkavállaló gondosan dolgozik, együttműködik és jelzi az akadályt; a munkáltató munkát és biztonságos feltételeket nyújt, kifizeti a megállapodott bért, nyilvántart és tájékoztat. A munkavállalónak nemcsak kötelezettsége, hanem joga is jelezni, ha az utasítás végrehajtása jogszabályba ütközhet vagy veszélyeztetheti valaki testi épségét.

A szabadság mértéke az alap- és a pótszabadságokból állhat, de a különböző távolléteknek külön jogcíme van. A betegszabadság, apasági szabadság, szülői szabadság, fizetés nélküli távollét és munkaközi szünet nem felcserélhető fogalom. A jogosultság számítása függhet életkortól, gyermekektől, év közbeni munkaviszony-kezdéstől és egyedi körülményektől.