Kezdeményezés és a projekt meghatározása

A „készítsünk alkalmazást” még nem projektcél. Előbb kérdezzünk: kinek milyen problémája van, és honnan tudjuk, hogy a javasolt megoldás segít? Rövid beszélgetés vagy megfigyelés többet érhet a találgatásnál. A projekt indításakor érdemes rögzíteni a célt, a célcsoportot, a fő eredményt, a határidőt, a felelőst és az elfogadás módját.

Az elfogadás nem a tanár utólagos ízlése: lehet előre egyeztetett próba, bemutató vagy követelménylista. Az indító lap legyen egy oldalban elmondható, és mindenki ugyanazt értse rajta.

A projekt terjedelme a vállalt eredmény és munka határa. Írjuk le, mi tartozik bele és mi nem: például az útmutató három épületpontot tartalmaz, de nem készül hozzá teljes iskolai térképrendszer. Több szempontból lehet meghatározni: funkciók, célcsoport, helyszín, idő, minőség és átadandó elemek. Az új kérés hatását mindegyik szempontból meg kell vizsgálni.

A terjedelem elcsúszását elkerülhetjük, ha az ötleteket külön listán tartjuk és csak egyeztetett döntéssel tesszük a vállalás részévé. A „nem most” nem az ötlet értékének elutasítása; a megvalósítható első eredményt védi.

Az érintettek szempontját korán kérdezzük meg: az új diák érthető útmutatót szeretne, a tanár pontos információt, az iskola pedig biztonságos megosztást. Az eltérő igényekről döntést kell hozni, nem elrejteni őket.

Kockázat a jövőbeni bizonytalan esemény, amely befolyásolhatja a célt. Egyszerűen becsülhetjük az esélyét és hatását alacsony/közepes/magas kategóriában. Ha valószínű és komoly, választerv kell: csökkentjük az esélyét, mérsékeljük a hatását, elkerüljük, vagy tudatosan elfogadjuk. A már bekövetkezett akadályt problémaként kezeljük.